Amikor valaki donor szervet kap egy másik személytől ( agyhalott donortól vagy élő donortól ) a donor szerv kilökődési veszélye miatt a beteg immunrendszerét gyógyszeresen legyengítik un. immunszupresszív szert kap. Ebben az állapotban egyik mellékhatás az, hogy a beteg immunrendszere gyengébb és ezáltal a fertőzésveszély nagyobb. A fertőzésveszély csökkentését szolgálja a levegőnek a fertőtlenítése.
A transzplantáció egy szerv átültetése egy szervezetből egy másikba, illetve ritkább esetben a szervezet egyik helyéről egy másik helyre.

Jelenleg az orvostudomány ezen szervek és szövetek átültetésére képes:
Levegőtisztítás transzplantáció után

  • vese
  • csecsemőmirigy
  • tüdő
  • szív
  • vékonybél
  • hasnyálmirigy
  • máj
  • csontvelő
  • szaruhártya
  • porc
  • bőr
  • csont

Az átültetés fajtái:

  • A szerv ugyanabból az emberből származik, mint akibe a beültetés történik. Ez az este forog fenn például akkor, amikor sérült bőrt pótolnak más testtájról származó bőrrel, illetve beszűkült vagy elzáródott ereket pótolnak át más testtájról származó érrel. Ide tartoznak ezen felül a levett vér későbbi visszaadása, a hajátültetés, őssejtátültetés például rosszindulatú vérképzőszervi betegségek esetén.
  • A donor és a befogadó ugyanazon faj két, genetikailag nem megegyező Ebben az esetben számítani kell a befogadó szervezet számára idegen transzplantátum ellen irányuló immunreakciójára. Ennek kivédése az immunreakció részleges gyengítését szolgáló szerekkel történik.
  • Ritkán alkalmazott, a beteg egypetéjű ikertestvéréből származó szerv átültetésére van lehetőség. Ekkor immunreakcióra nem kell sámítani.
  • Ritkább esetben az elhunyt személyből származó szervet, például a májat, kettéosztva két betegbe is be lehet ültetni, de mivel az egész szerv átültetésnek jobbak az esélyei, ezt általában nem alkalmazzák.
  • Bizonyos tüdőbetegségben szenvedő betegek esetén amikor mindkét tüdő átültetése szükséges, egyszerűbb mindkét tüdővel együtt a szívet is átültetni. Ilyen helyzetekben a páciens egészséges szívét egy harmadik  beteg kapja meg.

 

A szövet- és szervátültetés története:
Beszámolókat olvashatunk arról, hogy VIII. Ince pápa 1494-ben fiatal fiúgyermekek vérének átömlesztésével próbált fiatalságot nyerni. Az első vérátömlesztést 1667-ben végezték. A sikertelenségek és a halálos szövődmények miatt 150 éven át törvénybe ütközött a vérátömlesztést egészen addig, míg 1818-ban hét esetben szövődmény nélkül végeztek vérátömlesztést, pedig csak a század elején fedezték fel a vércsoportokat, s ezután már biztonságosan lehetett vért adni. A szervátültetés gondolata már a XX. század második felében felmerült, de technikai akadályba ütközött, mivel az érvarratot biztonságosan elvégezni nem tudták. 1902-ben végrehajtották az első sikeres veseátültetést kutyán, de érvarratot még nem alkalmazták
Az első sikeres szervtranszplantációt, veseátültetést egypetéjű ikrek között hajtották végre 1954-ben. 1963-ban Párizsban végezték az első csontvelő-átültetést. Az USA-ban szintén ebben az évben került sor az első tüdő és májátültetésre. Nem sokkal később Fokvárosban 1967-ben hajtották végre az első szívátültetést.
A szolid szervek átültetésének divtja az egész világon elterjedt rohamléptekkel haladt előre. Az átültetés technikai megoldása óriási változást hozott nem csak az orvostudományban, de az élettani kutatásokban, a gyógyszeriparban, az immunológiában, a jogban és az etikában, továbbá a filozófiában is.
Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerv%C3%A1t%C3%BCltet%C3%A9s
http://www.transzplant.hu/upload/transplant/document/szovet_szervatultetes.htm
www.szervatultetes.hu